Mi történik a derékfájós beteg orvosi vizsgálata során?
A vizsgálat minden esetben beszélgetéssel kezdődik. Az orvosnak részletes információkra van szüksége, hogy meg tudja határozni a fájdalom okát. Ezért ne legyen szégyellős, nyugodtan mondja el hosszan, részletesen panaszait, ha esetleg az indokoltnál részletesebb, a kolléga úgyis jelezni fogja! Sok betegnek segít, ha előtte leírja panaszait, hogy nehogy elfelejtsen valami fontosat.
Kíváncsiak vagyunk a fájdalom pontos helyére, jellegére, valamint, hogy mióta tart, milyen napszakban jelentkezik, esetleg sugárzik-e alsó végtagba, lágyékba, terhelésre, sétára fokozódik-e, hány métert tud sétálni panaszai mellett. Társulnak-e panaszai járászavarral vagy valamely izomcsoport gyengeségével? Esetleg tapasztalt-e vizelet vagy széklet tartási zavart, ürítési nehezítettséget? Volt-e lázas az utóbbi időben, zajlott-e valamilyen fertőző betegség? Történt-e korábban gerincműtét? Ha igen, akkor mikor és pontosan melyik gerincszakaszon.
Nagy segítség lehet a korábbi zárójelentés, főleg ha a beteg magával is hozza a vizsgálatra. Szintúgy nagyon fontos beszélni a beteg korábbi kórtörténetéről, valamint esetleges krónikus betegségeiről (cukorbetegség, ízületi kopás, tumoros alapbetegség), valamint panaszai miatt más kolléga (reumatológus) által javasolt kezelésekről és annak hatásairól. Milyen gyógyszert szed a beteg, esetleg köznyelven “vérhigító” vagy vérlemezke funkció gátló szereket szed-e rendszerességgel? Ha igen, akkor milyen szakorvos javasolta, milyen betegség kapcsán.
Ezt követően történik a betegvizsgálat, mely fájdalommal nem jár. A vizsgálat során az orvos vizsgálja a gerinc mozgástartományát, megnézi a beteg járását, felméri az egyes izomcsoportok funkcióját, vizsgálja az érzőkört, valamint a reflexeket, kóros reflexek jelenlétét, indokolt esetben vegetatív funkciókat. Vizsgálni kell mind a panaszos mind a panaszmentes végtagokat összehasonlítás miatt.
Számos intő jel van amire ilyenkor figyelünk: megfelelő konzervatív, esetleg komplex reumatológiai kezelés ellenére több hónapja (3+) tartó fájdalom, széklet, vizelet ürítési nehezítettség, egyes izomcsoportok gyengesége ellenoldalival összehasonlítva, érzéskiesés, valamint kiváltható kóros reflex fokozott figyelemre ad okot.
A vizsgálat során eddigre már kezd kialakulni a kezelőorvosban egy kép, hogy milyen betegséggel állhatunk szemben, milyen súlyos lehet a baj, valamint esetleg mely csigolya (csigolyák), porckorong (porckorongok) lehetnek érintettek.
Gerincfájdalomra mikor és mikor nem indokolt a képalkotó vizsgálat?
A beteggel való beszélgetést és a betegvizsgálatot követően történik a képalkotó vizsgálat kiírása, amennyiben indokolt, vagy a már meglévő vizsgálati anyag áttekintése. Képalkotó vizsgálat nem minden esetben indokolt. Egyszerű, alsó végtagi fájdalommal nem járó lumbágó esetén nem indokolt képalkotó vizsgálat. Ilyen esetben a panaszok konzervatív kezelésre, gyógyszeres fájdalomcsillapítás, valamint ésszerű gerinckímélet, esetleg betegszabadság mellett pár hét alatt elmúlnak.
Indokolatlan vizsgálatok növelik a már így is közismerten túlterhelt egészségügyi rendszer terheit. A szükségtelen vizsgálatok további, pszichoszociális veszélye az önstigmatizáció. Az éles szemű radiológus kollégák mindig véleményeznek valamilyen enyhe eltérést, aminek a súlyosságát a beteg önmagában nem tudja mérlegelni. Ez indokoltlan szorongáshoz vezethet. Súlyos esetben a betegek egy része stigmatizálja magát, azaz elkönyveli magát mint gerincbeteg, porckorong beteg, stb… és emiatt bizonyos tervékenységeket, sportot akár élete végig is elkerül, bár ez nem indokolt. Részben emiatt fontos szakember felkeresése, valamint az egyszerű esetekben is fontos az orvosi felvilágosítás.
Fontos tudni, hogy az idegsebészeknek nem elegendő valamely képalkotó vizsgálatról a radiológiai lelet megléte, kulcsfontosságú a képanyag megtekintése. Emiatt ilyen esetben mindenképpen kérje ki a vizsgáló intézménytől, kórháztól a képanyagot esetleg CD-n, pendrive-on vagy interneten elérhető formában.
Érvényesség szempontjából a 3 hónapnál nem régebbi képalkotó vizsgálat fogadható el, de ha a beteg panaszai változtak amióta történt a vizsgálat, az ismételt vizsgálatot tesz indokolttá. Ennek ellenére minden alkalommal hozza magával az összes korábbi képalkotó eredményt. Ez azért fontos mert egy ilyen vizsgálat pillanatképet ad a beteg gerincéről. Korábbi vizsgálatokat a jelenlegivel összehasonlítva komplex kép alakul ki a beteg kórfolyamatával kapcsolatban.
Gerincfájdalom esetén felmerülő képalkotó vizsgálatok összegzése
- Mikor tilos röntgen vagy CT vizsgálat?
Kérem jelezze orvosának ha várandós, mivel a képalkotó vizsgálatok egy része röntgen sugárzással jár ami magzatkárosodáshoz, esetleg vetéléshez vezethet!
- Mikor javasolt röntgen vizsgálat?
Röntgen vizsgálatot leggyakrabban baleseti eltérések megítélése során szoktunk nézni, valamint korábbi, implantációval járó műtéti kezelést követően az implantátum helyzete, a beépülés megítélése céljából. Mindenképpen indokolt korábbi vizsgálat megléte ilyen esetben, főleg ha nem az eredeti operáló orvosnál jelentkezik kontrollra. A fejlett képalkotás világában sajnos már nem elegendő egy önálló röntgen vizsgálat a terápiás terv, vélemény alkotás céljából.
- Mikor javasolt CT vizsgálat?
A CT vizsgálat a csontos képletek negyedmilliméter pontos megítélésere alkalmas, ezért leginkább baleseti eltérések, emellett idős korában gyakran előforduló összenyomásos törések valamint csontérintettséggel járó daganatok és korábbi implantátumok megítélésre alkalmas. CT vizsgálat a lágyrészképletek, azaz porckorong betegségek, ideg, gerincvelő eredetű daganatok, agyvíz keringési zavarok megítélésére nem alkalmas. Ilyen esetben kiegészítő vizsgálatként lehet hasznos.Amennyiben Önnek az utóbbi hónapokban, években már történt CT vizsgálata, vagy esetleg gyermeknek vagy termékeny kórban lévő hölgynek (a petefészek fokozottan sugárérzékeny!!!) javasolunk CT vizsgálatot, nyugodtan kérdezze meg orvosát, hogy feltétlenül indokolt-e, esetleg más vizsgálattal nem lehet-e kiváltani. A CT vizsgálat jelentős káros röntgen sugárterheléssel jár, mely az életünk során determinisztikusan összeadódik, hatása sosem múlik el, a daganatos betegségek kialakulásának esélyét növeli!
- Mikor NEM javasolt MRI vizsgálat?
Ha Önnek élete során valamilyen fémtartalmú implantátum került behelyezésre szervezetébe (pacemaker ritmuszavar miatt, csípőprotézis, szegecs, gerinccsavar, fogászati implantátum, fémtartalmú fogpótlás, stb…) kérem, ezt mindenképpen jelezze orvosának a vizsgálat során! MR vizsgálat nem jár sugárterheléssel, ilyen szempontból nem veszélyes a betegek számára. Azonban mivel mágneses képalkotásról beszélünk bizonyos korábbi fém implantátumok mellett nem végezhető el a vizsgálat. Ezzel kapcsolatban létezik egy online adatbázis, melyben a legtöbb implantátum MRI biztonsága olvasható. Ha Önnek eszköz implantációval járó beavatkozása volt, kérjen orvosától igazolást, hogy pontosan milyen implantátum került behelyezésre. A következő, nemzetközileg elismert adatbázisban ellenőrizheti, hogy MRI vizsgálat végezhető-e az Ön esetében: az adatbázist IDE kattintva érheti el.
- Mikor javasolt MRI vizsgálat?
MR vizsgálatot gerincbetegeknél lágyrész eltéréssel járó betegségek esetében javaslunk. Lágyrész eltérésnek minősülnek a porckorongbetegségek, gerinckisizületi érintettséggel vagy kopásos eredetű gerinccsatorna szűkülettel járó kórképek, valamint ideg eredetű daganatos, vagy agyvízkeringési zavarral járó kórképek.
- Mikor javasolt CT és MR vizsgálat?
Tervezett implantáció, esetleg fúziós, azaz gerincszakasz elmerevítéssel járó műtéti kezelés előtt, valamint összenyomásos törés miatt tervezett csigolyatest feltöltés esetén javasolt mindkét vizsgálat.
- Mikor indokolt laborvizsgálat?
Laborvizsgálat gerincpanaszok esetén a vizsgálat idejekor fennálló, vagy a közelmúltban lezajlott fertőzés esetén javasolt. Fokozott figyelmet igényel húgyúti fertőzés, fogászati góc, tüdőgyulladás, fertőzéses bőrbetegség. Ilyen betegségek esetében véráram útján a kórokozó megtelepedhet a porckorongok területén, ami számos nehezen kezelhető helyzetet eredményezhet. Emellett indokolt a laborvizsgálat jelentős, nem tervezett, indokolatlan testsúlyvesztés, valamint immunszupresszióval járó alapbetegség esetében is.
Kérjen Dr. Trencséni Bencéhez időpontot a honlapunkon!
Referencia:
Nathan Patrick, MD, Eric Emanski, MD, Mark A. Knaub, MD Acute and Chronic Low Back Pain
Hoy D, Brooks P, Blyth F, et al. The epidemiology of low back pain. Best Pract Res Clin Rheumatol 2010;24:769–81.
Chou R, Qaseem A, Snow V, et al, Clinical efficacy assessment Subcommittee of the American College of Physicians, American College of Physicians, American Pain Society Low Back Pain Guidelines Panel. Diagnosis and treatment of low back pain: a joint clinical practice guideline from the American College of Physi- cians and the American Pain Society. Ann Intern Med 2007;147(7):478–91.
Hart LG, Deyo RA, Cherkin DC. Physician office visits for low back pain. Fre- quency, clinical evaluation, and treatment patterns from a U.S. National Survey. Spine 1995;20:11–9.
Chou R, Qaseem A, Snow V, et al, Clinical efficacy assessment Subcommittee of the American College of Physicians, American College of Physicians, American Pain Society Low Back Pain Guidelines Panel. Diagnosis and treatment of low back pain: a joint clinical practice guideline from the American College of Physi- cians and the American Pain Society. Ann Intern Med 2007;147(7):478–91.
Dionne CE, Dunn KM, Croft PR. Does back pain prevalence really decrease with increasing age? A systematic review. Age Ageing 2006;35(3):229–34.
van Tulder M, Koes B, Bombardier C. Low back pain. Best practice & research. Clin Rheumatol 2002;16(5):761–75.
Linton SJ. A review of psychological risk factors in back and neck pain. Spine 2000;25(9):1148–56.
Matsui H, Maeda A, Tsuji H, et al. Risk indicators of low back pain among workers in Japan: association of familial and physical factors with low back pain. Spine 1997;22(11):1242–8.
Webb R, Brammah T, Lunt M, et al. Prevalence and predictors of intense, chronic, and disabling neck and back pain in the UK general population. Spine 2003; 28(11):1195–202.
Gordon SJ, Yang KH, Mayer PJ, et al. Mechanism of disc rupture. A preliminary report. Spine. 1991;16:450–456.
12. Kawakami M, Tamaki T, Hayashi N, Hashizume H, Nishi H. Possible mechanism of painful radiculopathy in lumbar disc her- niation. Clin Orthop Relat Res. 1998;351:241–251
13. John N. Awad, MD; and Ronald Moskovich, MD, FRCS Lumbar Disc Herniations Surgical versus Nonsurgical Treatment
14. Waddell G, Main CJ, Morris EW, Di Paola M, Gray IC. Chronic low-back pain, psychologic distress, and illness behavior. Spine. 1984;9:209–213.
15. McCulloch JA. Focus issue on lumbar disc herniation: Macro- and microdiscectomy. Spine. 1996;21:45S–56S.
16. Salenius P, Laurent LE. Results of operative treatment of lumbar disc herniation. A survey of 886 patients. Acta Orthop Scand. 1977;48:630–634.
17. Wiese M, Kramer J, Bernsmann K, Ernst WR. The related out- come and complication rate in primary lumbar microscopic disc surgery depending on the surgeon’s experience: Comparative stud- ies. Spine J. 2004;4:550–556