Az elmúlt években egyre többen fedezik fel újra a természetjárás örömét. Nem véletlenül. A túrázás egyszerre jelent kikapcsolódást, mozgást, stresszoldást és valódi mentális feltöltődést. Gyógytornászként én is gyakran javaslom pácienseimnek a rendszeres sétát, könnyebb túrákat vagy fokozatosan felépített természetjárást, hiszen a megfelelően adagolt mozgás az egyik legjobb „gyógyszer” a test számára.
Ugyanakkor fontos beszélni arról is, hogy a túrázás sokkal nagyobb terhelést jelent a mozgásszervrendszernek, mint azt a legtöbben gondolják. Sokan csak akkor keresnek fel szakembert, amikor már kialakult a térdfájdalom, a bokapanasz, a derékfájás vagy egy komolyabb sérülés. Pedig ezek jelentős része megelőzhető lenne megfelelő felkészítéssel.
A túrázás valóban kiváló mozgásforma
A rendszeres túrázás rendkívül pozitív hatással van a szervezetre. Javítja a keringést, fejleszti az állóképességet, támogatja a szív- és érrendszer működését, emellett pedig az izmokat is komplex módon dolgoztatja meg. Egy emelkedőkkel tarkított útvonal során nemcsak a comb- és farizmok dolgoznak intenzíven, hanem a törzs stabilizáló izmai és a boka körüli izmok is folyamatos terhelés alatt állnak.
Az egyenetlen talaj különösen jó hatással van az egyensúlyérzékre és a koordinációra. Ez fiatalabb korban teljesítményfokozó tényező lehet, idősebb korban pedig kifejezetten fontos szerepe van az elesések megelőzésében.
A túrázás talán egyik legfontosabb pozitívuma a bizonyított stresszcsökkentőhatás. Már egy rövidebb erdei séta után is mérséklődhet a bennünk lévő feszültség, javulhat a hangulatunk és az alvásminőségünk is. Sok páciens számol be arról, hogy egy túra után nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is „kicserélődve” érzi magát.
A probléma ott kezdődik, hogy sokan alábecsülik a túrázás okozta terhelést…
Kívülről a túrázás egyszerű mozgásnak tűnik: „csak gyaloglás”. A valóságban azonban a hegyi terep, a lejtők, az instabil talaj és a hosszú időn át tartó terhelés komoly kihívás elé állítja az ízületeket és az izmokat.
Nagyon gyakran találkozom olyan panaszokkal, amelyek egy-egy hosszabb túra után jelentkeznek:
- térd körüli fájdalom,
- Achilles-ín túlterhelés,
- talpi fájdalom,
- derékfeszülés,
- bokaficam,
- csípőpanaszok.
Ezek hátterében sokszor nem maga a túrázás áll, hanem az, hogy a test nem volt megfelelően felkészítve a terhelésre.
Különösen veszélyeztetettek azok, akik ülőmunkát végeznek, rendszertelenül mozognak, majd hirtelen egy 15–20 kilométeres túrával szeretnének „visszarázódni” az aktív életmódba. A szervezetnek időre van szüksége az alkalmazkodáshoz.
A jó túracipő önmagában még nem old meg mindent
Sokan úgy gondolják, hogy egy drágább túracipő megvédi őket a sérülésektől. Bár a megfelelő felszerelés valóban fontos, önmagában nem elegendő.
Ha például a boka instabil, a farizmok gyengék vagy a törzs nem stabilizál megfelelően, akkor a test kompenzálni kezd. Ez pedig hosszabb távon túlterheléshez vezethet. Gyakran látom, hogy egy visszatérő térdfájdalom hátterében valójában csípő- vagy törzsstabilitási probléma áll.
A mozgáslánc mindig egységként működik. Ha egy terület nem dolgozik megfelelően, a test más struktúrákat fog túlterhelni!
Ebben segíthet a gyógytorna!
A gyógytorna nemcsak rehabilitáció, hanem ideális esetben megelőzés is!
Egy állapotfelmérés során nagyon gyorsan láthatóvá válik, ha valakinél:
- beszűkült a boka mozgása,
- gyenge a törzsstabilitás,
- instabil a térd,
- nem megfelelő az egyensúly,
- vagy hibás mozgásminták alakultak ki.
Ezek sokszor teljesen tünetmentesen is jelen lehetnek, egészen addig, amíg a szervezet nagyobb terhelést nem kap, például egy hosszabb túra során.
A célzott gyógytorna segíthet:
- az izomegyensúly helyreállításában,
- a stabilitás fejlesztésében,
- a helyes mozgásminta kialakításában,
- valamint a sérülések megelőzésében.
Különösen fontosnak tartom a felkészítést azoknál, akik korábban már szenvedtek bokaficamot, térdsérülést vagy derékpanaszokkal küzdenek. Ezek a problémák ugyanis hajlamosak kiújulni, ha a háttérben álló funkcionális eltérések nem rendeződnek!
Sérülés után nem a fájdalom elmúlása jelenti a végcélt!
Ez az egyik legfontosabb dolog, amit gyógytornászként szeretnék hangsúlyozni!
Attól, hogy már nem fáj a térd vagy a boka, az adott terület még nem biztos, hogy újra teljesen terhelhető. A szervezet gyakran kompenzációkkal működik tovább, amelyek később újabb sérülésekhez vezethetnek.
Egy bokaficam után például sokszor tartósan romlik az egyensúly és az ízületi kontroll. Ha ez nem kerül helyreállításra, jelentősen nő az újrasérülés esélye különösen túrázás közben, instabil terepen.
A rehabilitáció során ezért nemcsak a fájdalomcsillapítás fontos, hanem:
- az izomerő visszaépítése,
- az egyensúly fejlesztése,
- a koordináció helyreállítása,
- és a fokozatos terhelés visszavezetése is.
Mire figyeljünk túrázás előtt?
Gyógytornászként néhány alapvető dolgot mindenképpen javaslok:
Ne akarjunk túl gyorsan túl nagy teljesítményt elérni. A terhelést fokozatosan kell növelni. Fontos a megfelelő bemelegítés, különösen hidegebb időben vagy nehezebb terepen. A túra utáni regeneráció, nyújtás, pihenés és folyadékbevitel, szintén kulcsszerepet játszik.
És talán a legfontosabb, hogy a fájdalom nem „normális velejárója” a mozgásnak! Ha egy panasz visszatérően jelentkezik túrázás közben vagy után, érdemes szakemberhez fordulni, mielőtt komolyabb probléma alakul ki.
A természet gyógyít, de a testünkkel együtt kell működnünk!
A túrázás fantasztikus lehetőség arra, hogy egyszerre tegyünk a fizikai és mentális egészségünkért. Ahhoz azonban, hogy hosszú távon is örömet okozzon, fontos a tudatos felkészülés és a test jelzéseinek figyelembevétele.
Gyógytornászként azt látom, hogy a megfelelő prevencióval, célzott erősítéssel és tudatos mozgással a legtöbb túrázással kapcsolatos sérülés megelőzhető lenne. A cél nem csupán az, hogy teljesítsük a következő túrát, hanem hogy évek múlva is fájdalommentesen élvezhessük a mozgás szabadságát a természetben.
Ha további kérdései vannak, foglaljon időpontot gyógytornára telefonon vagy a weboldalunkon keresztül!