Csak nekem fáj ennyire a derekam?
Fejlődő társadalmunk egyik leggyakoribb betegsége az akut vagy krónikus derékfájdalom. Életünk során a népesség 80%-át gyötri vagy fogja gyötörni ez a panasz. Az orvoslátogatások egy ötöde derékfájdalom miatt történik világszerte. A felnőtt lakosság minden negyedik tagja tapasztal 24 óránál tovább tartó ágyéki gerinc fájdalmat, átlagosan három havonta.
A derékfájdalom ezáltal jelentős társadalmi és gazdasági terhet is ró ránk, mivel a mozgáskorlátozottság, valamint a betegszabadság második leggyakoribb okaként tartják számon. A patikában kiváltott opiát tartalmú vagy akár enyhébb fájdalomcsillapító szerek kiváltásának hátterében is vezető ok a derékbántalom. Azonban ezen szerek hosszú ideig történő használata számos veszélyt rejt magában (gyomorfájdalom, fekély, reflux, májkárosodás, függőség kialakulása).
Ha Ön is hasonló helyzetben van, fontos tudni, hogy panaszaival nincs egyedül. Ezeknek a panaszoknak a kezelése gyakran hosszadalmas, gyakran éveken, vagy akár egy életen keresztül szükséges. Ezáltal sok energiát, figyelmet igényelhet nem csak Öntől, hanem esetleg családtagjaitól is.
A jó hír, hogy panaszai enyhíthetőek, esetleg megszüntethetőek komplex kezelés segítségével. Az idegsebészeti munka jelentős részét a derékfájdalommal kapcsolatos panaszok kivizsgálása és kezelése teszi ki. Kiemelten fontos a megfelelő és kimerítő betegoktatás valamint szükség esetén az életvitel változtatás.(1,2,3,4,5)
Mit tudok tenni, hogy elkerüljem a derékpanaszokkal járó életminőségromlást?
Mint a legtöbb civilizációs betegség esetében, a megelőzés itt is kulcsfontosságú. Ezért szükséges tudnunk milyen tényezők segítik elő, fokozhatják a panaszokat. Az egyik fontos előrejelző tényező a életkor. A panasz leggyakrabban a harmincas években jelentkezik, majd előfordulása ismét emelkedik 60-65 éves korban. Pszichoszociális tényezők, mint például stressz, szorongás, depresszió, bizonyos személyiségtípusok fokozzák a panaszok elhúzódását, növelik az idült panaszok kialakulásának esélyét.
A statisztikák alapján olyan munkavállalók, akik elégedetlenek a munkakörülményeikkel gyakrabban kérnek betegszabadságot ágyéki gerincpanaszok miatt. Ezen felül nagyobb veszélynek vannak kitéve a fizikai munkát végző munkavállalók (39%) az ülőmunkát végzőkkel szemben (18,3%) . A jelentős súly cipelése, hosszú ideig történő kicsavart testhelyzetben végzett munka, valamint az egész testre ható vibráció szintúgy előnytelenek.
Saját egészségünk érdekében tehát fontos a megfelelő munka – magánélet egyensúly fenntartása, a rendezett családi élet, valamint a megfelelő (nem túl kevés és nem túl sok) stresszel járó munkakör folytatása.
A testsúly és a gerincpanaszok kapcsolata
A legfontosabb és leggyakoribb predisponáló tényező az elhízás. Mértéke egyszerűen mérhető a BMI értékkel (számítása: testsúly (kg) osztva a magasság négyzetével, méterben): Ha az Ön BMI értéke 30 felett van (a normális 25), gondolja át életvitelét a későbbi jó életminőség megtartása érdekében. Hölgyeknél a derék, fenéktáji, míg férfiaknál a hasi elhízás egyre nagyobb mértékben terjed hazánkban.
Könnyű az orvosnak mondani, hogy a beteg fogyjon le, de nem olyan könnyű ezt kivitelezni és megtartani. A betegek egy része megsértődik, ha felhozom ezt a kellemetlen témát, egy része elmondja, hogy ő alig eszik vagy éppen sportol, de ennek ellenére sem mennek le a kilók. A magyarázat egyszerű: ízletes, azonban nem egészséges hazai konyhánk. A fogyasztott nehéz, zsíros ételek és étkezési szokásaink nem segítik a fogyás folyamatát.
Tapasztalatom szerint minél idősebb egy beteg annál nehezebb változtatnia étkezésén, valamint a családi, házastársi nyomás is nehezítheti a változást. Számos, egymásnak ellentmondó információ kering a médiában és a köztudatban a fogyás témájával kapcsolatban. Sajnos, a legtöbb reklámozott diéta, por, kapszula hatása erősen vitatható, hosszútávú (6 hónapnál tovább tartó) fogyást nem várhatunk tőlük, az eredeti súly a diéta befejeződése után visszatér.
Ha egyetlen könyvet ajánlhatok betegeim figyelmébe, akkor Dr. Michael Greger neves belgyógyász Egyél Úgy, Hogy Ne Halj Meg című könyvét tudom javasolni. A mondanivalót röviden összefoglalva: nem a tesmozgás, hanem a diéta a meghatározó a testsúly szempontjából. A tesmozgás fontos az egészséges vázizomzat fejlesztése, megtartása szempontjából, azonban hatása a fogyás szempontjából elenyésző. A döntő tényező az étkezés. Vegán (teljesen növényi alapú) étkezést folytató emberek körében az elhízottség szinte nem létezik. A könyv több tízezer ellenőrzött, publikált cikk alapján a tudomány jelenlegi helyzetét írja le a témában, és ismerteti a vegán étrendet szórakoztató, könnyen emészthető módon.(6,7,8,,9, 10)
Amennyiben kérdésed maradt vagy szeretnél időpontot kérni idegsebészeti szakorvosi vizsgálatra, fordulj hozzám bizalommal!
Kérj Dr. Trencséni Bencéhez időpontot a honlapunkon!
Referencia:
Nathan Patrick, MD, Eric Emanski, MD, Mark A. Knaub, MD Acute and Chronic Low Back Pain
Hoy D, Brooks P, Blyth F, et al. The epidemiology of low back pain. Best Pract Res Clin Rheumatol 2010;24:769–81.
Chou R, Qaseem A, Snow V, et al, Clinical efficacy assessment Subcommittee of the American College of Physicians, American College of Physicians, American Pain Society Low Back Pain Guidelines Panel. Diagnosis and treatment of low back pain: a joint clinical practice guideline from the American College of Physi- cians and the American Pain Society. Ann Intern Med 2007;147(7):478–91.
Hart LG, Deyo RA, Cherkin DC. Physician office visits for low back pain. Fre- quency, clinical evaluation, and treatment patterns from a U.S. National Survey. Spine 1995;20:11–9.
Chou R, Qaseem A, Snow V, et al, Clinical efficacy assessment Subcommittee of the American College of Physicians, American College of Physicians, American Pain Society Low Back Pain Guidelines Panel. Diagnosis and treatment of low back pain: a joint clinical practice guideline from the American College of Physi- cians and the American Pain Society. Ann Intern Med 2007;147(7):478–91.
Dionne CE, Dunn KM, Croft PR. Does back pain prevalence really decrease with increasing age? A systematic review. Age Ageing 2006;35(3):229–34.
van Tulder M, Koes B, Bombardier C. Low back pain. Best practice & research. Clin Rheumatol 2002;16(5):761–75.
Linton SJ. A review of psychological risk factors in back and neck pain. Spine 2000;25(9):1148–56.
Matsui H, Maeda A, Tsuji H, et al. Risk indicators of low back pain among workers in Japan: association of familial and physical factors with low back pain. Spine 1997;22(11):1242–8.
Webb R, Brammah T, Lunt M, et al. Prevalence and predictors of intense, chronic, and disabling neck and back pain in the UK general population. Spine 2003; 28(11):1195–202.
Gordon SJ, Yang KH, Mayer PJ, et al. Mechanism of disc rupture. A preliminary report. Spine. 1991;16:450–456.
12. Kawakami M, Tamaki T, Hayashi N, Hashizume H, Nishi H. Possible mechanism of painful radiculopathy in lumbar disc her- niation. Clin Orthop Relat Res. 1998;351:241–251
13. John N. Awad, MD; and Ronald Moskovich, MD, FRCS Lumbar Disc Herniations Surgical versus Nonsurgical Treatment
14. Waddell G, Main CJ, Morris EW, Di Paola M, Gray IC. Chronic low-back pain, psychologic distress, and illness behavior. Spine. 1984;9:209–213.
15. McCulloch JA. Focus issue on lumbar disc herniation: Macro- and microdiscectomy. Spine. 1996;21:45S–56S.
16. Salenius P, Laurent LE. Results of operative treatment of lumbar disc herniation. A survey of 886 patients. Acta Orthop Scand. 1977;48:630–634.
17. Wiese M, Kramer J, Bernsmann K, Ernst WR. The related out- come and complication rate in primary lumbar microscopic disc surgery depending on the surgeon’s experience: Comparative stud- ies. Spine J. 2004;4:550–556