A tudományosan kutatott, megalapozott, bizonyított, jogilag szabályozott és ellenőrzött manuálterápiás tevékenység egy laikus számára nagyon hasonló lehet a csontkovácsoláshoz. Ez utóbbi népi hagyományokon alapul, tapasztalati úton kikísérletezett fogásokból áll. Ugyanakkor a manuálterápia mögött már ott vannak az alapos anatómiai ismeretek, az objektív klinikai vizsgálatok, a részletes betegdokumentáció és szakmai felelősségvállalás.
Ki a manuálterapeuta és mi áll a tudása mögött?
A csontkovács képzést sokszor 1-2 hétvége alatt tanítják (gyakorlatilag bárkinek), manuálterapeuta viszont csak orvos vagy gyógytornász végzettségű szakember lehet; minimum 4-6 év egyetemi képzés, plusz külön két év manuálterapeuta képzés áll mögötte. A manuálterapeuta, mivel egészségügyi tevékenységet végez, mint minden egészségügyi dolgozó, elektronikusan nyilvántartásba kerül, nyomon követhető. Külön szakmai felelősségbiztosítással rendelkezik, felelősséget vállal a kezeléseiért.
Képzettségéből adódóan felismeri azokat a helyzeteket, amikor nem alkalmazható a kezelése és erről tájékoztatja páciensét, ennek megfelelően kérdezi ki. Például, ha a betegnek előrehaladott csontritkulása van, rákérdezéskor kiderül egy akut gyulladás, ismeretlen eredetű szédülés, előbb mérlegel, nem nyúl hozzá ízületi fogásokkal, szükség szerint kivizsgálásokra küldi.
Miben más a manuálterapeuta hozzáállása? Hogyan kezel és mit tud kezdeni panaszunkkal?
A manuálterapeuta nem alkalmaz hirtelen végzett, ún. manipulációs fogásokat (erre kompetenciája az orvosnak van) ahol gyorsan, kis erővel „kiropogtatják” az adott ízületet, ami mozgásában blokkolt. Ezek a fogások, mivel gyorsan történnek, nagyon nehezen kontrollálhatók. Ugyan feloldhatnak egy mozgás blokkot, ha helyesen végzik, de eközben hatványozottan fennáll az ízület más részeinek sérülésveszélye.
A terapeuta a kezelés során részletes anamnézist vesz fel, tehát alaposan körbejárja a problémánk. Nagyon sok dologra kíváncsi. Alvóhelyünkre, tartásunkra, munkavégzésünkre, a fájdalom jellegére, gyakoriságára, hogy mikor és milyen körülmények között kezdődött panaszunk.
Alapos tartás-, és mozgáselemzést csinál, izomműködést vizsgál. Figyelembe veszi az orvosi diagnózist és a leleteket is, végül felállít egy funkcionális diagnózist. Ennek alapján önálló terápiás tervet állít fel és kezel. Rendezi a csont- és ízületi rendszerre ható egyenetlen terhelést, mozgást visz azokra a gerincszakaszokra, ahol nincs vagy nem elégséges a csigolyák közötti mozgékonyság, rugalmasság. Ezáltal megakadályozza egy-egy gerincszakasz túlmozgását, túlterhelődését.
El tudja távolítani az egyes ízületi felszíneket, ha azok a porckorong ellapulása, az ízületek kopása vagy egyenetlen terhelése miatt túl közel kerültek egymáshoz. Így hatásosan tudja csillapítani a kopásos eredetű ízületi fájdalmat. Képes rá, hogy a megrövidült izmokat nyújtsa, a túlnyúltakat nagyobb aktivitásra, működésre késztesse. Különböző technikákkal oldja az egymáshoz tapadt izmokat, szöveteket, ami szintén ízületi blokkot, feszülést vagy fájdalmat okozhat.
Nézzünk meg egy gyakori példát, amikor manuálterapeutához érdemes fordulni!
Egy ülő munkát végző, meggyengült tartóizomzatú embernél a két csigolya közötti ízületi tok lazává, „lötyögőssé” válik, mert a csigolya közti porckorongok az egyoldalú terhelés miatt túlterhelődnek, ellapulnak, így a szomszédos csigolyák közötti távolság csökken. A lazává vált ízületi tok előrehajolásoknál, törzscsavaró mozdulatoknál könnyebben becsípődhet, a hosszas állásoknál, sétálásoknál pedig irritálódhat. Ekkor tapasztalják meg sokan az „egy rossz mozdulatra becsípődött a derekam” igencsak fájdalmas élményét.
A manuálterapeuta légzéstechnikával egybekötött fokozatos kimozgatással távolítja el a közel került felszíneket, az ízületi toknak így „lesz elég helye” kifeszülni, hogy ne csípődjön be újra. Ehhez kell egy aktív távtartó rendszer, amit a kellően erős mélytörzsizmaink működése ad. Ha ez a rendszer nem működik, a csigolyáink ismét közel kerülnek egymáshoz, visszatér a probléma. Ennek a tartó izomfűzőnek az elérésében tud a szakember segíteni.
Milyen gyakran van szükség kezelésre?
A manuálterápia alkalmazható önálló terápiaként vagy kiegészítésként orvosi kezelések, gyógytorna mellett. A fogásokat nem kell gyakran ismételni. Ha fennáll a panasz az első alkalom után, elegendő havonta kezelni az ízületi korlátozottságot. A kezelőfogások mellé minden esetben szükségesek a célzott gyakorlatok, hogy a kimozgatások (mobilizálások) során elért optimálisabb helyzetet az izomzat fenn tudja tartani. Ha nincs mellette torna, akkor visszaáll a kezelés előtti állapot, mert az izmok működése még ehhez idomult. A nem jól működő (diszfunkciós) izmokat, lágyrészeket viszont lehet heti rendszerességgel kezelni.
Célzottsága miatt a manuálterápia gyorsan és hatásosan javíthat egy-egy mozgásszervi panaszon, de bele kell fektetni az egyéni munkát is a gyógytorna feladatok végzésébe. Mindennapos feladatokról van szó, részben a terapeutával történnek, nagyobbrészt otthoni gyakorlás. Így érünk el tartós javulást.
Milyen jellegű mozgásszervi problémákra alkalmazható?
- gerinc vagy izomeredetű nyak-, hát-, derékfájdalom
- a gerinc és a medencecsontok statikai problémái: gerincferdülés (scoliosis), fokozott háti görbület (Scheuermann betegség) csigolyaelcsúszások, csontosodási eltérések (Lumbalisatio, sacralisatio) egyéb tartásproblémák
- gerincproblémákkal összefüggő, végtagokba sugárzó fájdalom, végtagzsibbadás, porckorong rendellenességek
- csípő-, térd-, bokafájdalom (kopások, statikai problémák)
- mozgásszervi eredetű fejfájás, szédülés (alapos kivizsgálás után kezeljük!)
- váll-, könyök-, kézpanaszok (pl. befagyott váll, teniszkönyök, golfkönyök,
alagútszindrómák)